Nemrég kolléganőnk, Bali-Tóth Ildikó a DRWO4.0 projektmunka fejlesztése kapcsán egy inspiráló beszélgetésre ült le Wilheim Gáborral, a Kanizsa Trend ügyvezetőjével és a Fabunió korábbi elnökével, hogy megismerje pályafutásának meghatározó állomásait. Három részes beszélgetéssorozatukat azoknak ajánljuk, akik hisznek abban, hogy egy sikeres szakmai életútból mindig lehet tanulságokat levonni – legyen szó vezetési elvekről, stratégiai döntésekről vagy az önfejlesztés fontosságáról.
"A szerencse a felkészült elmének kedvez" – mondta Louis Pasteur, és ez a gondolat különösen igaz Wilheim Gábor pályafutására. A Fabunió leköszönő elnökének, a Kanizsa Trend korábbi vezetőjének története azt példázza, hogyan válhatnak a "szerencsés véletlenek" egy felkészült, nyitott és tettre kész szakember kezében valódi sikerré.
Az Ön pályája egy gimnáziumi igazgatói beszélgetéssel kezdődött. Mennyire határozzák meg az ember életét az ilyen pillanatok?
Teljesen meghatározhatják. Az én esetemben egy egyszerű igazgatói figyelemfelhívás – egy fehér katalógus a drezdai egyetemről – olyan irányba terelt, ami aztán az egész életemet meghatározta. Eredetileg építész szerettem volna lenni, de a sors a faipar felé vezetett, és ma már tudom: ez volt a legjobb, ami történhetett velem.
Hogyan kezdődött az innovációs szemlélete? Mi volt az első meghatározó élménye?
1973-77 között jártam Drezdába, fa és rostanyag technológiai szakra. Az egyetem hatalmas volt, 24.000 diákkal. Már az egyetemi éveim alatt is a komplex megközelítésben hittem. Drezdában a faipari mérnöki kar mellett lehetőségem nyílt belsőépítészetet is tanulni. Ez a kettős látásmód – a műszaki precizitás és a design szemlélet – végig kísérte a pályámat. Később, az Iparművészeti Főiskola design-menedzser szakán tovább bővítettem ezt a tudást.
Az első munkahelye hogyan alakult?
1977-ben honosítottam a diplomámat Sopronban. Az állami ösztöndíj miatt kötelező volt öt évet eltölteni a minisztérium által javasolt gyárban. Két lehetőség közül választhattam: a Tisza Bútorgyár vagy a Kanizsa Bútorgyár. Kőszegiként természetesen Kanizsát választottam, annál is inkább, mert a konyhabútorok helyett a kreatívabb kárpitos bútorok jobban érdekeltek.
Egy érdekes gondolkodásmódot említett: "dubito ergo sum" – kételkedem, tehát vagyok. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ez az izraeli hadsereg modern gondolkodásmódja, amit az egyetemen tanultam. Az ember természetétől fogva önigazoló – van egy ötlete, és addig magyarázza, amíg be nem bizonyítja, hogy igaz. Én más utat választottam: minden tervemet odaadtam a kollégáimnak, és minden talált hibáért száz forintot fizettem. Mindig találtak hibát, én fizettem, de cserébe hiba nélküli terveket adtam ki a kezemből. Ezt a módszert azóta is használom – nem szabad félni a kritikától, főleg a fejlesztés korai szakaszában.
Hogy alakult a karrierje a gyáron belül?
A fejlesztési osztályon kezdtem bútorokat tervezni, majd osztályvezetővé neveztek ki. Később hozzám csatolták a technológiai osztályt is. A rendszerváltás környékén újabb fordulópont következett: elvégeztem az Iparművészeti Főiskola design-menedzser szakát, ami után kereskedelmi igazgatóvá neveztek ki.
A rendszerváltás milyen változásokat hozott?
1990-ben megalakult a Kanizsa Trend Kft., amikor egy német partnerünk vegyes vállalatot akart alapítani, és ragaszkodott hozzá, hogy én legyek az ügyvezető. 340 fővel és 350 millió forint árbevétellel indultunk. Az első hónap után szembesültünk az első nagy kihívással: nem volt forgótőkénk. Szerencsére az OTP igazgatója, aki jó barátom volt, adott hitelt 35% kamatra. Ezt követően egészen nyugdíjba vonulásomig hitel nélkül, pozitív eredménnyel működtünk.
Mik voltak a következő jelentős mérföldkövek?
2005-ben elsőként szereztünk ISO minősítést a bútoriparban, ami az IKEA beszállítói státusz miatt volt fontos. Ugyanebben az évben kezdtünk bőrgarnitúrákat gyártani, ami hatalmas fejlődést hozott. Az induláskori 340 milliós árbevételünk 2020-ra elérte a 10 milliárd forintot, 460-500 főre bővült a létszámunk, és termékeink 80%-a külpiacra ment.
Az Andante márka hogy született meg?
2004-ben, az EU-csatlakozáskor tudtuk, hogy a román és lengyel olcsó bútorok el fogják árasztani a piacot. Úgy döntöttünk, márkát építünk. Rókusfalvi Paliékkal együttműködve három év alatt elértük, hogy célközönségünk 64%-a tudta: az Andante egy értékes bőrgarnitúra, elérhető áron.
Mi történt 2010 után?
A cégcsoport európai hálózatának kialakításával bíztak meg, később a Quattro Mobili kiskereskedelmi hálózat vezetésével, majd az európai bútorgyárak bőrbeszerzését koordináltam. 2015-ben visszahívtak a Kanizsa Trend ügyvezetőjének, ahol nyugdíjba vonulásomig, 2021-ig dolgoztam. Összesen 42 évet töltöttem gyakorlatilag egy munkahelyen, csak a cégstruktúra változott körülöttem.
Van egy különleges művészeti vonala is az életének...
A művészet mindig is közel állt hozzám. Kanizsán megismerkedtem Ludvig Zoltán festőművésszel, akivel 47 éve dolgozunk együtt. Ő a gazdag fantáziájával, én a műszaki tudásommal járulok hozzá a közös projektekhez.
A Kendlimajor Művészeti Galéria, ahol 32 éve nemzetközi szimpóziumokat szervezünk, egyfajta kreatív műhely. Évente 40 művész gyűlik össze a világ minden tájáról, Bostontól Kuvaitig. Ez az interkulturális párbeszéd, a különböző gondolkodásmódok találkozása inspirálóan hat a szakmai munkámra is. A művésztelepre kizárólag olyan művészek kapnak meghívást, akik pozitív emberek és technikailag kiváló minőséget produkálnak.
A következő részben kiderül, hogy tudott interjúalanyunk 450 embert "barátként" vezetni...
Kommentare